Tavaly az "Őszintén Órákról" első közönségtalálkozóján bemutatásra került a POLJOT Nautilus. Viktor ráérzett az építés motivációjára, a poénfaktor lényegére.
Dávid mindenáron az eredetihez hasonlítgatta :o)
Azóta gondolkodtam, hogy készítek Viktornak valamit hasonló stílusban.
Szereti a mintás ingeket, kedvence a ROLEX Datejust, ez volt a kiindulási alap. A bemutatón is az volt az egyik kezén. Némi agyalás után meg is született a koncepció. Létezik a ROLEX kollekcióból egy pálmalevél mintás Datejust sorozat. Emellett döntöttem.
No, ha korábban PATEK-ből lett POLJOT, akkor most legyen ROLEX-ből RAKETA :o) A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy automata szerkezetben gondolkodtam, abból pedig idehaza voltaképpen alig adtak el az átkosban. A fellelhető eladó darabok pedig vagy nagyon romosak, vagy túl szépek voltak ahhoz, hogy szétbontásra ítéltessenek. Végül a háború sújtotta Ukrajnából sikerült 4 db donor szerkezetet beszerezni.
A Datejust létezik 36 mm-es és 41 mm-es változatban. A leendő tulaj csuklója nem túl vékony, a RAKETA szerkezet meg elég vaskos jószág, tehát a 36 mm-es változatot elhagytam. A gyári 41 mm-es elég aránytalan, így az elérhető homage tokok közül egy 39,5 mm-es üveghátlapos, "jubilee" szíjas darabot szereztem be a projekthez.
Mivel kínai testvéreink bármit legyártanak, így természetesen találtam nyers, felirat nélküli számlapot is.
Ez egy 28,5 mm-es átmérőjű számlap, ami NH35 kaliberhez lett kitalálva, így egyértelműen nem megy rá a RAKETA werkre csak úgy simán, mert sem a számlaplábak, sem a dátumablak nem illeszkedett pontosan. No, de hát ilyen apróságok nem állíthatnak meg :o)
Jött a nagy kérdés: Hogyan kerüljenek rá feliratok? Egy darabos egyedi munkánál a tamponnyomás kilőve. Meg kellene csinálni egy elég drága klisét és sok-sok próbadarab kellene míg beáll a megfelelő nyomat. Gravírozás a számlapon lévő festés miatt megint csak problémás. Végül a táblanyomtatás lett az egyedüli megfelelőnek tűnő technológia. A városban 2 cég foglalkozik ilyesmivel. Az egyik cég, úgy hirdeti magát, hogy ők aztán bármilyen egyedi igényt szívesen megoldanak. Megkerestem őket, elhajtottak, mint a magzatvizet. Ennyit a marketingszövegről meg a valóságról... A másik cég kicsi 2 fős műhely. Kis fejvakarás után elvállalták és még aznap készen is lett. Igaz előtte le kellett operálni a számlapról az indexeket, hogy a nyomtatófej elférjen. Szép lett.
Itt már az indexek visszarakása után látható, és a kezdeti reszelésnyomok már láthatóak a dátumablakon.
Viszont a legkisebb tűreszelőim is elég durvának bizonyultak a végleges forma kialakításához. Féltettem a számlapot, így gyártottam célszerszámot. Egy körömreszelő pengéje lett elvékonyítva a művelethez.
Később felkerültek az új számlaplábak is.
Volt fiókban ROLEX stílusú "pálcika" mutatószett, csak az orosz szerkezethet kissé ki kellett bővíteni a furatokat. Így némi dörzsárazás után ez a probléma is megoldódott.
A másodperc mutatót az eredeti órától eltérően fehérre festettem.
Következett a szerkezet felújítása. Tisztítás, teljes szerviz, új motorrugó és új komplett billegő csapágyazással együtt. A werk eredetileg 2627.H, ami dupla dátumos kivitel. De mivel egy Datejust homage készül, így vissza lett "butítva" szimpla dátumossá. Azaz elvileg az orosz kaliberszámozás szerint 2616.H lett.
Az automata felhúzószerkezet gyenge pontja a rotor csapágyazása. Ennél a szovjet szerkezetnél még egy füles perselyes siklócsapágyas megoldás van. Ide új perselyt kellett esztergálni, hogy a rotor méretes lógása megszűnjön. Mióta újra gyártják ezeket a werkeket mostanság már golyóscsapágyas a csapágyazás.
Kár, hogy ilyen új típusú rotort nem lehet külön megvásárolni, így maradt a perselyezés. A gyári acélpersely helyett bronz anyagból.
A tok zafírüvegére ragasztott jellegzetes "küklopsz" szélei mellett ragasztómaradványok voltak, ezek is el lettek távolítva.
A későbbi tokba való visszahelyezéshez a préselő készlet fejei nem alkalmasak a kiálló küklopsz miatt. Így esztergálva lett egy külön fej, amin lett készítve egy bemarás, hogy elférjen alatta a jellegzetes dátumablak nagyító.
A hátlapüveget szintén táblanyomtatással terveztem díszíteni. Egy pálmalevél és a leendő tulaj, Ligetfalvi Viktor monogramja került rá a látványterv alapján.
A kész hátlapüveg:
A szíjcsat és a felhúzókorona gravírozásra került. A szíjcsatba a szokásos ROLEX logo helyére a RAKETA gyár emblémája lett belevésve, valamint a csuklórész belső oldalára a RAKETA felirat.
A felhúzókorona befogására a gravírozó mester nem látott saját vonalán a marási művelethez megfelelő biztonságos rögzítési megoldást, így egy darab textil-bakelitbe sajtoltam és visszavittem. Így már az iparos kolléga is befoghatónak tartotta :o)
Végre elkészült a gravírozás is. Sajnos a korona így is kifogott kissé a mesteren. Nem lett teljesen középen a gyári logo.
A szíjcsat alkatrészei viszont elég szépen sikerültek.
Egy egyedi órához egyedi óradoboz is illik. Emlékezve a szovjet időkre piros színben.
A tok és a hátlap szintén problémás terület. Anno a NAUTILUS-nál elég volt a hátlap megemelése, hogy a rotor szabadon mozoghasson, itt viszont már az átmérő is problémás. Konkrétan a rotor több, mint 2 mm-rel nagyobb átmérőjű, mint a hátlap belső felülete és "természetesen" a magasság is bajos...
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre :o) Ki kell bővíteni a tokot nagyobb belső átmérőjűre új menettel együtt egy másik hátlaphoz. Finom játék egy 0,5 mm-es emelkedésű menetnél.
Tehát egy magasabb dómmal rendelkező, nagyobb menetátmérőjű hátlaphoz kellett átalakítani a tokot. Így a M31X0,5 mm-es menetet át kellett vágni M34x0,5 mm-re. Jóbarátom CNC-s műhelyében történt a művelet, a műhely legrutinosabb szakija csinálta, de közben folyamatosan tartottuk telefonon a kapcsolatot. Nem csinált még ilyen munkát, tartott is tőle, így mondhatni telefonon "lenavigáltam" a műveleteket telefonon. Így a ROLEX-re jellemző körkörös recés nyitóperem nem lesz a hátlap része, de hát végül is, ez az óra valójában RAKETA lesz:o)
A tokgyűrű elkészítése következett. Igazi nosztalgikus élmény volt. Egykori szeretett középiskolám tanműhelyében készült, abban a műhelyben, ahol anno kezdő gépészpalántaként a gépi forgácsolási alapokat tanultuk. Az egyedi építések mindig izgalmas dolgok, több próbálkozás után a 3. verzió lett megfelelő a legyártott darabok közül.
Mivel rozsdamentes acélból készült, így érezhetően hozzájárult a kész óra súlyához, de hát Penge Borisz óta tudjuk, hogy "A súly a megbízhatóság jele!".
A hátlap polírozása után következett a hátlapüveg beépítése.
Már csak egy megfelelő hosszúságú felhúzótengely elkészítése volt hátra. Mivel nem találtam a készletemben megfelelően hosszú felhúzótengelyt az adott tokhoz, így egy méretre esztergálással, plusz egy tengelytoldó használatával sikerült beállítani a megfelelő méretet.
A toldó menetesen csatlakozik a tengelyhez, de mivel a továbbiakban nem lesz szükség a kötés oldására, így nagyszilárdságú fémragasztóval kerültek összeszerelésre.
A fémragasztó száradása után el lett csiszolva a kitüremkedő felesleg, majd menetrögzítővel felkerült a helyére a felhúzókorona. Mivel az óra koronazáras kivitel, így a csúszófelületek kenése fontos. Ez MOLYKOTE zsírral történt.
Az óra készre szerelése következett.
Az átadás a Pesti Órás műhelyben történt. Kértem Viktortól egy audienciát, de természetesen nem mondtam el pontosan milyen ügyben.
Persze nem kapta meg csak úgy, ingyen az órát, először helyesen kellett felelnie egy kvízkérdésre az általam "LEGYEN ÖN IS TULAJDONOS" néven jegyzett játékban :o)
Viktor rövid tépelődés után helyes választ adott. Jöhetett az átadás és a jócskán becsomagolt óra "unboxing" metódusa. Természetesen egy VICTORINOX órás bicska segítségével :o)
Itt már látszik a "nyeremény" és az újdonsült tulajdonos első reakciója :o)
VISELD EGÉSZSÉGGEL KEDVES VIKTOR!!!
